A két oldal

Mindenki titkol valamit, és mindenki társat keres magának a titkaihoz, hogy legyen egy cinkosa, akivel együtt cipelhetik ezt a terhet, aki néha megfordul és emlékezteti. Erre pedig a legjobb társ mindig egy idegen, mert egy idegennek elmondani a titkainkat kicsit olyan érzés, mintha egy letakart tükörben néznénk magunkat.Néha olyan erők, amelyeknek nem parancsolhatunk, mindent megváltoztatnak.A férfiak árulásra vannak programozva. A kérdés csak az, hogy mikor árulnak el.Ahogy az érmének is két oldala van, az emberek is kétarcúak. Az egyiket a világ felé fordítjuk, a másikat megtartjuk magunknak. Kettősség, amelyet a fény és a sötétség egyensúlya tart fent. Mindannyian képesek vagyunk jóra és rosszra is. De csak azok igazán erősek, akik el tudják mosni a kettő közötti határokat.Letaglózó érzés a bűntudat. Megpróbálhatsz hátat fordítani neki, de hangtalanul mögéd lopakodik, hogy aztán elevenen felfalhasson. Egyesek azért küzdenek, hogy megérthessék saját bűntudatukat, mivel nem tudják, vagy nem akarják felvállalni bűneiket. Mások menekülni próbálnak előle, megtépázva ezzel lelkiismeretüket, míg nem marad belőle semmi. De én egyenesen a bűntudat felé rohanok. Belőle táplálkozom, mert szükségem van rá. Számomra a bűntudat egy a néhány vezércsillag közül, amely utat mutat a sötétségben.Szerintem a kíváncsiság jobb a szerelemnél. Mert ha egyszer már voltál szerelmes, tudod mit tehet veled ez az érzés. A kíváncsiság viszont nem ilyen. Amíg csak kíváncsi vagy valakire, addig akármit érezhetsz.Minden, ami történik, már eldőlt, és onnan nézve, ahol most állok, minden egy kerek egésznek tűnik körülöttem. Nem tudok tőle szabadulni, de teljesen a parancsának sem tudom alávetni magam.Én megpróbáltam. Megpróbáltam jó feleség lenni. Megpróbáltam bízni a férjemben, megpróbáltam mindent újrakezdeni. Igyekeztem. Még akartam is! Isten a tanúm, én próbáltam más ember lenni. Próbáltam jó ember lenni, de nem sikerült. Hiába próbálkoztam sok mindennel, az élet nem akarta úgy. Az élet talán azt akarja, hogy vergődjek, mint a partra vetett hal és még úgy is belém rúgjanak. Szóval maradjunk annyiban,hogy nekem nem áll jól a jó.Ahhoz, hogy megszerezz valamit, néha olyasmikről is le kell mondanod, amiket nagyon szeretsz.Ha valakit nagyon szeretünk, mindennél jobban hinni akarunk neki, még akkor is, ha már ezerszer hazudott azelőtt. Ahogy az érmének is két oldala van, az emberek is kétarcúak. Az egyiket a világ felé fordítjuk, a másikat megtartjuk magunknak. Kettősség, amelyet a fény és a sötétség egyensúlya tart fent. Mindannyian képesek vagyunk jóra és rosszra is. De csak azok igazán erősek, akik el tudják mosni a kettő közötti határokat. A gyűlölet sokban hasonlít a szeretethez. Nem befolyásolhatod. Nem küzdhetsz ellene. Egyszerűen csak el kell fogadnod, ha a hatalmába kerít.Az életünk éppen annyit ér, amennyire képesek vagyunk elviselni a sors csapásait, vagy amennyire képesek vagyunk felülkerekedni kimerültségünkön, eltűrni a fájdalmat, és tovább küzdeni, mindaddig, míg elérhetetlen távolra sodródik a cél. Élheted úgy az életed, hogy a férfiak uralkodjanak rajtad, vagy megtanulhatod irányítani őket.Néha olyan erők, amelyeknek nem parancsolhatunk, mindent megváltoztatnak.A férfiak árulásra vannak programozva. A kérdés csak az, hogy mikor árulnak el. Vannak halhatatlan szavak. Régen elfelejtett vagy hamuvá égett szavak, amik újjászületésre várnak, mint a főnix, saját hamvaiból.Azt mondják, a hűség örök kötelék. Talán így van, de van egy kis gond. Hosszú idő, míg a másik bizalmát kiérdemeljük, de elég egy pillanat, hogy elveszítsük azt. Mindannyiunk életében eljön a pillanat, amikor kicsúszik kezünkből a gyeplő, mely eddig a biztonságot jelentette számunkra.A tanácstalan szív a kételyből és a zűrzavarból táplálkozik. Megkérdőjelezi az utadat, a módszereidet, és a motivációidat. Furfangos dolog a múlt. Néha kőbe van vésve, máskor pedig elmosódó emlékek halmaza. De ha túl mélyre ásol a mocsokban, ki tudja, milyen szörnyet ébresztesz fel? Letaglózó érzés a bűntudat. Megpróbálhatsz hátat fordítani neki, de hangtalanul mögéd lopakodik, hogy aztán elevenen felfalhasson. Egyesek azért küzdenek, hogy megérthessék saját bűntudatukat, mivel nem tudják, vagy nem akarják felvállalni bűneiket. Mások menekülni próbálnak előle, megtépázva ezzel lelkiismeretüket, míg nem marad belőle semmi. De én egyenesen a bűntudat felé rohanok. Belőle táplálkozom, mert szükségem van rá. Számomra a bűntudat egy a néhány vezércsillag közül, amely utat mutat a sötétségben. A gondolatainkat olyan egyszerű fegyverként használni ellenünk. A bensőnkben lakozó kétségek és saját bizonytalanságunk könnyű prédává tesznek minket. Vajon őszinték vagyunk magunkhoz, vagy csak mások elvárásainak akarunk megfelelni? És ha nyitottak és őszinték vagyunk, kiérdemeljük vajon az őszinte szerelmet? Elég bátrak leszünk valaha, hogy felfedjük legbensőbb titkainkat, vagy végül kiismerhetetlenek maradunk, még saját magunk számára is? Azt mondják, a bosszú hidegen tálalva a legjobb. De néha olyan meleg, mint egy tányér leves. Akit igazán megbántottak, csak kétféleképp találhatja meg újra a lelki békéjét: teljes megbocsátással, vagy halálos bosszúval.